Szigetvár fekvése

Szigetvár

A városmegközelíthető közúton, Pécs, illetve Barcs felől a 6. számú úton, Kaposvár irányából a 67-es úton, vonattal a Pécs-Nagykanizsa vonalon.

Somogy és Baranya megyék jó szomszédokként osztozkodnak a Dél-Dunántúl legmagasabb, a Hollófészek nevű dombháton 358 méteres magasságot is elérő, nagy kiterjedésű dombságán, a Zselicen. A terület északi kistája zömmel somogyi illetőségű, míg a legmagasabb "csúcsot" is magába foglaló Dél-Zselic döntően Baranyában fekszik.

A Zselic - mint tájegységi meghatározás - az elmúlt évtizedekben, még az itt élők tudatában is, csupán a Kaposvártól délre elterülő kistáj néhány települését (pl. Zselickisfalud, Zselickislak, Zselicszentpál) jelentette. A Zselic azonban ennél lényegesen nagyobb kiterjedésű, mert magában foglalja a Mecsek nyúlványait, dombjait a Baranya-csatorna és a Bükkösdi-víz völgyétől nyugatra. Északi határa: a kelet-nyugati fő vízelválasztó, a Kapos folyó; dél felől a Szentlőrinc-Szigetvár között húzódó lankák; nyugatról Patosfa, Bárdudvarnok községek határolják.

A táj alapzatát a mélyben a Nyugati-Mecsekből ismert ó- és középidőszaki kristályos, törmelékes üledékes és karbonátos kőzetek alkotják, ám a felszínen uralkodnak a Pannon tenger jóval fiatalabb homokos, agyagos üledékei, valamint a déli irányban kivastagodó jégkorszaki löszök.

A dombvidék 200-250 méteres átlag magasságú hátai közé 50-100 méter mély völgyek mélyültek. A völgyhálózat a fő szerkezeti vonalakat követve észak-déli futású. Ilyen irányultságúak a Fekete-víz vízgyűjtőterületébe tartozó Gyöngyös-patak forráságai, a Szigetvárnál a Zselicet elhagyó Almás-patak, valamint a táj keleti határán futó Bükkösdi-víz völgyei.

A Zselic területén egyaránt érvényesülnek a Dél-Dunántúl domináns klímahatásai. E klimatikus hatások eredményeként a magasabb, jó csapadékellátottságú részeken zárt bükkerdőket találunk, míg a déli lejtőkön a meleget kedvelő ezüsthársas, cseres tölgyesek díszlenek. A gazdálkodó ember és a természet hosszú és harmonikus együttélésének példái, a szintén délies oldalakon megfigyelhető, a legeltető állattartás következtében kialakult ligeterdők, az ún. "legelőerdők".

A baranyai tájak hagyományos kincse a termálvíz, a Dél-Zselicben is megtalálható. A szigetvári Várkert 3000 liter/perc hozamú, 62 Celsius-fokos, nátriumkloridos, hidrogénkarbonátos vize jelentős fluoridtartalommal is rendelkezik.

A Dél-Zselic jó termőképességű talajain kiterjedt mezőgazdasági művelés folyik (aránya a területből eléri a 45 százalékot). Az intenzív művelésből kimaradt részek bővelkednek természeti értékekben. Közülük kiemelendő az országos védelmet élvező Zselici Tájvédelmi Körzet Baranyára eső 1403 hektárja, amely a dombvidéki bükkösök egyik szép hazai példája.

Helyi védettséget 11 kisebb-nagyobb területfolt kapott a tájegységben. Közéjük dús vegetációjú erdőrészletek, ősi, magányos faegyedek, jellegzetesen "zselici" legelőerdő-részletek és a korábbi időszakok kertépítési kultúrájának emlékeit őrző kastélyparkok tartoznak. A szigetvári Várkert történelmi emlékhelyként szintén helyi védettséget élvez.

Nagyobb térképre váltás